Zalai dombok közt…

Ha a köd felszáll,
Már látszik a táj.
A mezőn ezer virág virít,
A fák lombján végig szél simít.

Őzet kerget az aranysakál,
A bokrok alatt sok nyúl bujkál.
Szépen dalol a kismadár,
A dal hangja messze száll.

Az erdő alján róka mén,
Nem csoda, ha a sok madár fél.
Lassan csobog a kis patak,
Melyet majd elnyelnek a tavak.

Benne sok kis aranyhal,
Szívük teli arannyal.
Él az erdő, él a mező,
Sok szép hangtól messze zengő…

Erdőszélen, patak mentén, ha lehunyod a szemed,
Te is hallod az erdei éneket!

Türje, 2021. február

Az igazi ajándék..

Az igazi ajándék,
Szeretet, egészség,
A nevetés, a dal,
Melyet csak a szerető szív hall.

Barátság, a játék,
Jóság és őszinteség,
A jóízű mosoly,
Melyet kapsz rokontól.

Hűség, nagylelkűség,
Beszéd, csendesség,
Lágy szél, a napsütés,
Egy őszinte ölelés.

Az igazi ajándék maga az élet,
Hogy vannak néked ezért érdemes élned.
Szeretnek a barátok, rokonok,
S, hogy láthatod a világot.

Türje, 2021.03.01.

Kányádinak okos kosát
Ismeri már az egész világ.
Tudjátok, ki az okos jelzőt úgy vívta ki,
Nem hagyta magát megfőzetni.

Az én kosom (a kis buta
Aki mellesleg nagyon lusta)
Evett, evett, aludt, evett,
És ha új ember érkezett,
A bárányka így bégetett:

„Itt vagyok én okos, kedves
Belőlem lőn remek leves
Simogasd a puha bundám
És nekem már van szarvacskám!”

A leves szót nem értette,
S hogy mégis honnan szedte?
A szótagokat összetette.

Azt, hogy miből ötölte ki,
Nem tudnám én elmondani.

Az a lényeg drága kedves,
Kiötölte ez az eszes,
Hogy belőle lészen a jó leves.

A gazdái ezen jót nevettek
És elé még tápot tettek.
A kosocska még nőtt, nőtt,
És érdekelni kezdett egy vevőt.

Annak is csak azt bégette,
Belőle lesz jó leveske.
De a vevő észrevette:
Üres bennt a bari feje.

Letérdelt az állat mellé,
És óvatosan elmesélte,
Az nem jó, ha megesznek ebédre.

A kis bari nem értette,
Továbbra is azt bégette:
„Itt vagyok én eszes, kedves,
belőlem lőn remek leves!”

Addig, addig bolondozott,
Míg a mészárossal találkozott.
A mészáros rámutatott,
El is vitték az állatot.

Nem levesbe, nehogy azt hidd,
Jó helyre vitték a barit.
Mert az ember ki elvitte,
Nem levesbe főni tette.

Kisfiának vette meg,
Ki a koson jót nevetett.
Gyermeküknek barátját, az apukák
nem bántják.

Mosolyogva nézte ő is kis fiának
kosocskáját.

Türje, 2021. 04. 05.